Pünkösd 2024

A Pünkösdről

A Pünkösd egy keresztény ünnep, amit húsvét után ünnepelnek a 7. vasárnapon és hétfőn. Az ünnep a Szentlélek kiáradásáról való megemlékezés a keresztények körében.

Az Atya és a Fiú kölcsönös szeretetének végpontját jelképezi a Szentlélek kiáradása. Pünkösdkor a Szentlélek (görögül: pneuma, latinul: Spiritus Sanctus) áradt el Jézus tanítványain, az apostolokon. Ennek az eseménynek köszönhetően a keresztények számára új jelentéssel ruházódott fel ez a különleges nap. Krisztus idejében a Pünkösd zsidó ünnep volt, mégpedig a sínai szövetségé. Isten jelenlétét és kegyelmének áradását a szél zúgása és a tűz sercegése jelezte. Az Ószövetségben már a próféták előre jelezték az Újszövetséget, még mielőtt Krisztus megszületett volna. Keresztelő János jövendölésében is fellelhető a Szentlélek motívuma.

Miután Jézus megkeresztelkedett, a Szentlélek galamb alakjában ereszkedett le rá Keresztelő Jánosnál. Ennek következtében a galamb lett a Szentlélek szimbóluma a katolikus ikonográfiában.

A katolikus Pünkösd az húsvéti misztérium beteljesedésének témáját hordozza magában. Ezen a napon ünneplik a Szentlélek eljövetelét és ajándékainak kiáradását, az új törvényt, valamint az Egyház születésnapját. A 1956-ig tartó időszakban a Pünkösd vigíliáját és oktáváját is megünnepelték, így a húsvéti időszak a Pünkösd utáni szombattal ért véget. Az 1969 utáni időszakban a Pünkösdhétfőt az évközi időhöz sorolják.

A Pünkösd eredete

Az óvszövetségi zsidó ünnepből származik, melyet héberül Sávuótnak neveznek, és ez a törvényadás vagy tóra-adás ünnepe, valamint az új kenyér ünnepe is. Az Ószövetségben az Úr három fő ünnepet rendelt el a zsidóknak. A Pünkösd az ezek közül a középső ünnep, amely az 50. napon került megünneplésre.

A Bibliában szintén megemlített ünnepet az húsvét utáni ötvenedik napon tartják meg. Ennek eredményeként a Pünkösdvasárnap (a nyugati kereszténységben) időpontja korábban május 10-re eshet, legkésőbb pedig június 13-ra tolódhat.

A név görög megfelelője, a "pentékoszté," ugyancsak az ötvenet jelenti, és a magyar elnevezés is erre a szóra vezethető vissza. Az ünnep egy héten át tart, hasonlóan a húsvéthoz, és ebből a hét napból kettőt ünnepelnek nyilvánosan.

Az ókori keresztény írók először a 2. században tesznek említést a Pünkösd ünnepéről. Ugyanakkor az egyház kezdetétől, az apostolok idejétől fogva már ünnepelik a Pünkösdöt. A bérmálás szentségének kiszolgáltatása hagyományosan a római katolikus egyházban Pünkösdtől indul. Az ünnep neve miatt májust gyakran a Pünkösd hónapjaként is emlegetik.

Pünkösdi népszokások

Kultúránkban a Pünkösd ünnepéhez számos hagyomány kapcsolódik, amelyek közül néhány még a kereszténység előtti időkből ered. Ilyen például a római floráliák hagyománya, melyek tavaszköszöntő ünnepségek voltak, Flóra istennő tiszteletére rendezve.

Flóra az istennő, aki a virágokat, növényeket és általában a termékenységet szimbolizálta. Görög nevén Khlóris volt ismert, jelentése pedig "Zöldellő" vagy "Viruló". Egy másik jelentése lehet "halványzöld", "zöldellő" vagy "friss".

Májusfa

A hagyományok szerint nem csupán május elsején, hanem Pünkösdkor is szokás májusfát állítani. Néhány településen a hagyomány azt tartja, hogy a májusfát Pünkösdkor szedik le. A májusfa, amely a zöld ágakkal együtt az örök újjászületést jelképezi a természetben, emellett az udvarlás szándékát is kifejezi. A májusfát szalagokkal, ételekkel és italokkal díszítik.

Pünkösdi király

A középkorban már meglévő hagyomány volt, hogy ügyességi versenyeken, például tuskócipelés vagy karikába dobás, kiválasztották a legtehetségesebb ifjút, aki a többi résztvevő vezetőjévé vált. A Pünkösdi király hivatala rendszeresen jelen volt lakodalmakon, ünnepségeken és mulatságokon. A kocsmákban közösségi költségeken ingyen fogyaszthatta el az italokat. Ez a pozíció általában egy héttől akár egy évig is tarthatott.

Pünkösdi királynéjárás

Az eredeti hagyomány szerint négy lány vitte körbe a faluban az ötödik lányt, aki a legkisebb és legszebb volt. Az élő menetet énekek és jókívánságok kísérték. A lány feje fölé kendőt feszítettek ki vagy fátyollal takarták le. Éneklés közben járták körbe a királynét, majd végül felemelték, a rituálé közben pedig termékenységvarázsló mondókák hangzottak el. A lányokat ajándékokkal is megörvendeztették. A termékenységvarázslás elsősorban a Dunántúlon terjedt el. Később az adománygyűjtés is kapcsolódott ehhez a szokáshoz.